JÖVÖNK

jovonk.com

Subtitle


Atomhatalmak nukleáris arzenálja (2018) és nukleáris fegyverkezések 2021-2030-ig


OROSZ NUKLEÁRIS ERŐK

2010 április 8-án Oroszország és az Egyesült Államok aláírták a New START (Strategic Arms Reduction Treaty) egyezményt, melynek értelmében mindkét fél legfeljebb 1.550 stratégiai nukleáris töltetet tarthat hadrendben, 700 hordozó eszközzel.


Az amerikai Arms Controll Association szervezet 2018. október 9-ei publikálása alapján Oroszország 517 hordozó eszközt és 1.420 stratégiai nukleáris töltetet tart hadrendben, az alábbiak szerint:

- 286 darab ICBM, 958 töltet

- 12 darab SSBN tengeralattjáró, 160 SLBM, 768 töltet

- 66 darab stratégiai bombázó, ~200 ALCM (egyben töltet is)




Oroszország pár éve nagyszabású fejlesztésbe kezdett, amelyre bő 700 milliárd USD szánt (ebbe a konvencionális haderő fejlesztés is beletartozik!), és a céldátum 2021-2022, de 2018-ra 80%-os szint volt betervezve. 50% felett járnak. Putyin már 2012-ben bejelentette, hogy az orosz stratégiai rakéta erők 400 új rakétát kapnak tíz éven belül, lényegében lecserélve az összes jelenlegi típust.

Szükséges tisztázni, hogy a nukleáris fegyverekről szóló szakirodalom nem olyan, mint bármelyik tudományos területé. Ezek az információk hétpecsétes titkok, és a kiszivárgott információk sok esetben bizonytalanok, fenntartással kezelendők, valamint szinte mindig hadrendből kivont fegyverekre vonatkoznak. 

Aktív státuszú fegyverek esetében az adatok egy része becsült, így például a hatóerő esetében a 4-5,3 kt/kg hasznos teher állandóval kalkulálnak a szakértök, ami multi megatonnás fegyverek esetében csak addig igaz, amíg nincsen negyedik, ötödik stb. fázis, mert akkor az előbbi érték növekedik. Ugyanakkor a nemzetközi egyezmények és az azok betartásának ellenőrzése miatt sok adat pontosan megadható. Viszont a feszültség növekedése miatt a kijátszás esélye egyre magasabb. De nem a multi megatonna korát éljük, aminek két oka van. Az egyik katonai. Mivel a találati pontosság (CEP) javult, így nem szükséges a nagy hatóerő. A másik színtiszta racionalitás. A megatonnás töltetek ugyanis a sztratoszférába vagy a fölé hatolnak és ezzel globális és végzetes károkat okoznak (ózonréteg közvetlen károsítása, globális sugárszennyezés kihullással stb.). Éppen ezért ma minden stratégiai töltet hatóereje 100-800 kt közötti (0,1-0,8 Mt), szemben a hidegháborús 20-25 Mt felső értékekkel. Azt is szükséges leszögezni, hogy a START és a SALT egyezmények korlátok közé szorították a fejlesztéseket - ezek gyakorlatilag már nem állnak fenn - és a töltetek számát is. Így a hadrendben álló R-36M2 (RS-20V) ICBM-ek 10 darab töltetet hordozhatnak, holott sokkal többet tudnának. Helyette 40db csalival rendelkeznek, amely bevetésük esetén 50 érkező töltetet jelezne a radarokon. 

Ugyanakkor az EMP csapás (magaslégköri elektromágneses pulzus, azaz HEMP) hatékonyságát növeli a megatonnás hatóerő. A legveszélyesebb E1 pulzus esetében nem annyira fontos a hatóerő, de az Egyenlítőtől való távolság növekedése már igen, nevezetesen fokozza a hatását, az E3A pulzus - geomágnesesen indukált áram - esetében a hatóerő növekedése lineárisan növeli a hatást, azaz az E3A erejét. Ugyan az oroszok 2009-ben kivonták a 20 megatonnás változatú R-36M2 ICBM rakétákat, de erről pontos részletek nem ismertek. Hivatalosan 46 darab R-36M2 ICBM van hadrendben, mindegyik START szerinti hasznos terhe 8800 kg, azaz 10db 800 kilotonnás töltet és a csalik. Egyes források szerint elképzelhető, hogy csak 6db töltet van bennük, hogy megfeleljenek az új START egyezménynek. És akkor elérkeztünk az alkonyati zónába, mennyi is az az annyi?! A szakirodalom az R-36M2 esetében már a töltetek megnevezését is keveri, hol M5-nek nevezve a 20 megatonnás változatot és M6-nak a 10x800kt változatot, hol pont fordítva. De az orosz szakirodalom is problémás, ott se teljesen egyértelműek az adatok. A 20 megatonnás változat töltetének a megnevezése számos helyen 15F175. Ezzel ellentétben a 15F175 típus a könnyű változat, ami 8,3Mt, míg a nehéz változat a 15F176, amelyik 20Mt. Ha ez utóbbi adatokat fogadjuk el - és a hatóerők terén el kell -, akkor viszont a hadrendben álló 800kt Sátánok esetében felmerül egy probléma, nevezetesen, hogy két töltet van hozzá 15F173 10 darab 0,5-0,75Mt és 15F174 minimum 800kt. De az is lehet, hogy a 15F173 a hordozó multiblokk típusneve, míg a 15F174 magáé a tíz tölteté. Ezt erősíteni látszik, hogy létezett egy 15F177 vegyes töltetű multiblokk, amely 6db 15F174-es 800kt töltetet és 4db 15F178 150kt töltetet hordozott, utóbbi aktív radarral és digitális terep kontúros. Hadrendbe nem állították, ugyanakkor az új Szarmata ICBM-nél felmerült, hogy ilyen vegyes blokkal fog rendelkezni. Az R-36M2 multiblokkos változatának hasznos terhe 8800 kg, míg a 8 megás monoblokkos változatának 8470 kg. Az R-28 Szarmata (Sátán-2) hasznos terhe 10.000kg körüli, így maximálisan monoblokk esetén 40-50 megatonnás töltete lehet, amennyiben nem multiblokkos. Ugyanakkor a korábbi szovjet projektek felélesztése kapcsán akár tucatnyi kis 250kt töltetet is hordozhat. A jóég tudja mivel lesz töltve, mert erről se eddig, se később semmilyen bizonyíték vagy pontos adat nincs és nem is lesz. Az egyezmények tiltják a tíznél több töltetet, a gyakorlatban van ellenérv is, nevezetesen, hogy veszélyes túl sok töltetet tenni egy álló célpontba. Ugyanakkor látható, hogy az új orosz atomfegyverek mind a multimegatonna irányába, mind a szubkilotonnás irányba is elmozdultak (Armata T-14 harckocsi 152 milliméteres ágyúval szerelt változata). Összefoglalva, ahogy nő a feszültség, úgy látni egyre kevésbé, hogy pontosan mi zajlik a boszorkánykonyhában. Végezetül felhívnám a figyelmet, hogy anno az amerikaiak terveztek 1 és 10 gigatonnás töltetet is, Gnomon és Sundial...

AMERIKAI NUKLEÁRIS ERŐK

2010 április 8-án Oroszország és az Egyesült Államok aláírták a New START (Strategic Arms Reduction Treaty) egyezményt, melynek értelmében mindkét fél legfeljebb 1.550 stratégiai nukleáris töltetet tarthat hadrendben, 700 hordozó eszközzel.


Az amerikai Arms Controll Association szervezet 2018. október 9-ei publikálása alapján az Egyesült Államok 659 hordozó eszközt és 1.398 stratégiai nukleáris töltetet tart hadrendben, az alábbiak szerint:

- 400 darab ICBM, 400 töltet

- 14 darab SSBN tengeralattjáró, 203 SLBM, 901 töltet

- 49 darab stratégiai bombázó, ~49 ALCM (egyben töltet is) - megjegyzésem: más téren is sumákolnak, de ez már vicces!




2011-es tervek szerint a tízéves (2021-ig tartó) fejlesztési program költsége 213 mrd USD volt, addig 2013-ban már 355 mrd USD a program költségkerete. A teljes program 2030-ig tart, és a teljes költsége 1.000 mrd USD. 2015-2024 között 348 millió USD a keret. Az új fegyverkezési program 2017-2046 közötti és 1.700 mrd USD költségvetésű. 


A Minuteman-III ICBM-ek felújítása (8mrd USD) a végéhez közeledik, 2028-ig maradnak hadrendben és a jelenlegi W78-as (335kt) és W87-es (300kt) töltetek helyett a most fejlesztés alatt álló IW-1 töltetet kapják meg és/vagy többtöltetes MIRV rendszerűek lesznek 2025-től. Tervezik egy teljesen új ICBM hadrendbe állítását, de annak időpontja 2030 utáni.


A jelenlegi Ohio-osztályú SSBN tengeralattjárók 2029-re kiöregednek, így 2031-től 12 új SSBN áll hadrendbe, 16 SLBM indítóval. A modernizált Trident-II-D5LE SLBM-ek 2017-től állnak hadrendbe.


A W76-os töltetek cseréje folyamatos, a 100kt hatóerejű W76-0 töltetekből 800 darab már felújított W76-1 változatú, a maradék 400 darab 2019-re készül el. A 455kt hatóerejű W88-as töltetek 2020-2024 között kapják meg az új Mk5-ös visszatérő egységet. Mindegyik töltet a Trident-II SLBM-ek hordozzák.


A B-52-es és B-2-es stratégiai bombázók felújítása folyamatban van.


Tervben van még az IW-1 univerzális töltet, minden ICBM és SLBM ezt hordozná. Hatóereje ismeretlen, vélhetőleg 300-400kt közötti. Hadrendbe állítása 2030-2040 között várható.


De az amerikai elképzelések valósággal szárnyalnak már... részletek itt.


2019:  Az amerikai nukleáris fegyverkezés költségvetése 2019-2023 között kb. 60,86 milliárd USD (5 költségvetési év), évente növekvő, éves átlagban körülbelül 12,172 milliárd dollár. (Forrás: statista.com) Észrevétel: korábbi években a teljes költségvetés 2030-ig közel 1.000 milliárd dollárral szerepelt több megbízható forrásnál, igaz a kezdő év változott, valamint a végösszeg is évről évre pontosítva lett és emelkedett.

Megjegyzések 2019:  

**** SLBM: összesen 427 SLBM van hadrendben (!!!), ennek a fele alkatrész és tesztre, így összesen kb. 240 darab van bevethető állapotban! Nem 1984 darab!

2019-ben 46db B-52-es és 20 B-2 stratégiai bombázó van hadrendben - általában soha nem 100% a hadrafoghatóság - melyekhez 300db fegyver van rendelve, 200 ALCM és 100 bomba. 550 további fegyver a központi raktárban van hosszútávú raktározásban. A B-52-esek már nem hordoznak bombákat!

KÍNAI NUKLEÁRIS ERŐK

Kína 1992-ben ratifikálta az NPT egyezményt és deklarálta, hogy „nem atomhatalom és nukleáris fegyverektől mentes terület ellen soha, semmilyen körülmények között nem mér nukleáris csapást”, azaz alapdoktrínája, hogy nem mér első csapást, igaz kivételnek minősülnek az atomhatalmak. Kína ezt a doktrínát 2005-ben megerősítette a világ felé. Kína – az USA-val és Oroszországgal ellentétben – nukleáris arzenálját nem harckész állapotban tartja, azaz a töltetek és a hordozóeszközök (ICBM, SLBM, bombázók) külön vannak tárolva. Ez azonban mára már nem érvényes valószínűleg. Kína katonai doktrínája alapvetően védelmi, azzal a kitétellel, hogy veszély esetén megelőző támadással védekezne.


Kína 2014-2020 között egy intenzív nukleáris fegyverfejlesztési programot hajt végre, amely új hordozó eszközök kifejlesztését (DF-41 ICBM, JL-3 SLBM, Tang osztályú SSBN), MIRV rendszer széleskörű alkalmazását, új kisebb hatóerejű töltetek hadrendbe állítását és a silókban elhelyezett nukleáris fegyverekről a tehergépjárművekre (és vasútra) telepített fegyverekre való áttérést foglalja magába. Kína 2020-ra megszerzi az új nukleáris meghajtású és nukleáris rakétákat hordozó tengeralattjáróik révén a meglepetésszerű első csapás és a második csapás képességét, valamint a tehergépjárművekre és vasúti szerelvényekre telepített ICBM-ek révén nagyon nehezen lehet majd a kínai nukleáris erőket első vagy második csapással kiiktatni. Vagyis Kína teljes mértékben egyenrangú fél lesz Oroszországgal és az Egyesült Államokkal szemben.


A kínai nukleáris töltetek és azok hordozóeszközeinek pontos mennyisége és típusa lényegében ismeretlen, bár hivatalosan 2016-ban 260 töltettel rendelkezett, amelyből 190 darab volt hadrendben, a fennmaradó mennyiség raktáron és kísérleti egységeknél.


Ennek ellenére - lásd alábbi táblázat - 133 ICBM-el, azokhoz 635 töltettel, valamint 48 SLBM-el és azokhoz 48 töltettel rendelkeznek, ami összesen majd 700 töltet. Még ha ki is vonjuk az összes DF-41-est, feltételezve, hogy az amerikai becslés a helyes, nevezetesen, hogy nem áll még hadrendben, csak pár darab van kísérleti ezrednél két éve (!), akkor is 203 töltettel rendelkeznek, nem számolva a bombákat, rakétákat stb., szemben a hivatalos 190 töltettel, vagy akár a maximális 260 töltettel. 2020-ig Kína további DF-41 dandárokat állít hadrendbe, ami 240 töltet dandáronként (12 indító, 12 tartalék, mindegyik 10 töltettel, de legyen csak 6...), valamint 4 Tang osztályú SSBN tengeralattjárót, JL-3 SLBM-el, amely 6-8 250kt-ás MIRV rendszerű lesz. Lehet számolgatni... (nem is értem, miért becsülik ennyire alá a kínai nukleáris erőket...)

INDIAI NUKLEÁRIS ERŐK


India 2015-ben 90-110 nukleáris töltettel rendelkezett, amely 2016-ra 100-120 darabra nőtt. 2017-re - további lassú növekedéssel - a töltetek száma 110-130. India rendelkezik szárazföldi, tengeri és légi atomhordozó kapacitással. Elsősorban az Agni rakéta-családra összpontosítja a fejlesztést, amelyből a 2017-ben hadrendbe álló Agni-V már önjáró ICBM, amely Kína és Oroszország teljes területére képes csapást mérni. Valószínűsíthetően egy darab 15-250kt közötti töltettel rendelkezik, de tervezés alatt van 2-10 töltetes MIRV-el való felszerelése. A fejlesztés alatt álló önjáró 10 töltetes MIRV rendszerű Agni-VI ICBM már az Észak-Amerikai kontinenst is képes lesz elérni. Viszont a korábban tervezett Surya-II ICBM programról nincs információ; elképzelhető, hogy törölték. Ez az ICBM az USA teljes területére képes lett volna csapást mérni és 2020-ra tervezték a hadrendbe állítását, 10 darab 250 kilótonnás MIRV rendszerrel. Globális szempontból az indiai SSBN tengeralattjárók atomrakétáinak kis hatótávolsága miatt, valamint a vadászbombázók atombombáinak a repülők kis hatósugara miatt, nincs jelentősége. Az indiai atomfegyverek érdekessége, hogy valószínűleg nem termonukleáris töltetek, hanem klasszikus fissziós töltetek, lévén az egész atomprogram plutóniumra és egyre inkább uránra fókuszál, bár egyértelmű jele van, hogy India szeretne termonukleáris fegyverekre szert tenni. India 2010 végén változtatta meg a nukleáris doktrínáját, a korábbi "elsőként nem veti be" státuszúról "elsőként nem veti be olyan állam ellen, amely nem atomhatalom". Ez nem csak Pakisztánnak szólt.

Brit nukleáris erők


Összesen 215 atomtöltettel rendelkezik, de 2016-ra 180 darabról 120 darabra csökkentette a hadrendben tartott nukleáris töltetek számát. A 2020-as évek közepére az összes töltet nem haladhatja meg a 180-at, s ebből kevesebb mint 120 lesz hadrendben, a többi raktáron. Kizárólag SSBN tengeralattjárókkal rendelkezik, nevezetesen 4 darab Vanguard-osztályúval, melyek egyenként 16 darab Trident-II D5 SLBM-et hordozhatnak. Egy egység van állandó őrjáraton, de csupán 8 SLBM-et hordozhat, 40 töltettel.


Francia nukleáris erők


Összesen 300 atomtöltettel rendelkezik, amelyeket SSBN tengeralattjárók és repülőgépről indított ALCM-ek hordoznak. 4 darab Triomphant SSBN tengeralattjáró áll hadrendben, összesen 48 M45 típusú 6.000 kilométeres hatótávolságú SLBM-el, melyek egyenként 6 darab 110kt-ás MIRV TN-75 töltetet hordoznak. 2010 és 2019 között az M45-ös SLBM-et leszerelik és helyette az új M51 típusú SLBM-ek kerülnek a Triomphant egységekre. Az M51 egyenként 6-10 darab 110kt-ás MIRV TN-75 töltet hordozására alkalmas, 8.000-10.000 kilométeres hatótávolsággal. A 2009 óta hadrendbe állított 300kt-ás ASMP-A ALCM-ek hordozói az Istres-i Mirage-2000NK3 és a Saint Dizier-i a Rafale F3 típusú vadászbombázók. 2018. június 21-én az utolsó Mirage-2000NK3-ast nyugdíjazták.


Pakisztáni nukleáris erők


Pakisztán 2015-ben 100-120 nukleáris töltettel rendelkezett, amely 2016-ra 110-130 darabra nőtt. 2017-re - további lassú növekedéssel - a töltetek száma 120-140 körül lehet. Fontos megjegyezni, hogy a pakisztáni nukleáris fegyverkezési programot Szaúd-Arábia támogatja (egyes források szerint akár 50%-ban!). A pakisztáni fegyverkezés teljes mértékben India ellen szól, és a meglévő légi bevetésű atombombák és kis hatótávolságú ballisztikus rakéták mellett tervezik, hogy India egész területét lefedni képest rakétát és SLCM-et fejlesszenek.


Izraeli nukleáris erők


Izraelről továbbra sincs hivatalos információ, de nem tagadja, se nem ismeri be, hogy atomhatalom, ahogy nem írta alá a nukleáris (NPT), biológiai (BWC) és vegyi (CWC) fegyverekről szóló egyezményeket sem; a világon egyedüliként. Becslések szerint 80, más források szerint akár 200 atomtöltettel rendelkezik, melyekből 30 darab vadászbombázók által hordozott bomba, a többi töltet az önjáró közepes hatótávolságú Jericho-2 MRBM-ekre, illetve a köztes hatótávolságú Jericho-3 IMRBM-ekre van telepítve. Ez utóbbi akár ICBM is lehet, és egyes források szerint rendkívül erős silókba vannak telepítve a Negev-sivatagban. Arról is keringenek információk, hogy a németektől kapott 6 darab dízel-elektromos Delfin tengeralattjárókat nukleáris töltetű SLCM-ekkel akarják felszerelni.


Észak-Koreai nukleáris erők


Szinte semmi információ nem áll rendelkezésre, csupán csak annyi, hogy legfeljebb 10 töltete lehet, az is dúsított urán hasadó anyagú, s még csak nem is plutónium, és a töltet egyszerű fissziós. Hordozóként fejleszt rakétákat és tengeralattjáróról indítható rakétákat, de semmi konkrétum nem ismert.


Irán és Szaúd-Arábia... előbbi valószínűleg rendelkezik ~6 darab Kh-55SM rakétával, amelyet Ukrajnától vásárolt (pár ukrán ment is a sittre), de olyan felárral egy Tomahawkhoz képest, amihez ha hozzávesszük egy hasonló amerikai nukleáris töltet bekerülési költségét, akkor szinte több, mint biztos, hogy a Kh-55-ösök a 200kt töltettel együtt érkeztek meg Iránba. Szaúd-Arábia vagy már, vagy rövidesen rendelkezni fog... a pakisztáni nukleáris fegyverprogram 50%-át finanszírozza, biztos nem baráti gesztusból, s eleve rendelkezik alkalmas hordozó eszközzel, kínai rakétákkal, amelyeket új, modern kínai rakétákkal vált fel. (Hivatalosan a fenti sorok nem léteznek.)